Minták és módszerek

Mariann Simon
2001 Építés - Építészettudomány  
E tanulmány bemutatja, hogy az egyik utolsó bizánci történetíró, Michaél Kritobulos hogyan alkalmazta az irodalmi utánzás eszközét II. Mehmed szultán drinápolyi beszédében. Megpróbálja feltárni a beszédben olvasható hosszabb történeti ekphrasis irodalmi mintáit és szerepét, majd az orációban található rejtett történetírói refl exiókat vizsgálja. Közismert tény, hogy a klasszikus szerzők történeti szereplőik beszédeiben számos alkalommal implicit módon saját nézeteiket szólaltatják meg a
more » ... atják meg a történelemről és a történeti megismerésről. Mehmed beszédének egyes mondatai arra utalnak, hogy e jelenség nemcsak a klasszikus, de a késő bizánci történetírásban is felfedezhető. Kulcsszavak: késő bizánci történetírás, irodalmi utánzás, Th ukydidés, történetírói refl exió Tudvalévő, hogy a történeti munkákba iktatott szónoki beszédek fontos szerepet töltöttek be az ókori és a bizánci historiográfiában: a történetírók segítségükkel árnyalták a beszélő jellemét, tisztázták indítékait, vagy az adott történeti helyzet hátterében meghúzódó okokat, összefüggéseket fedték fel. 1 Hogy mindezt miként tették, arról Lukianos Hogyan kell történelmet írni? című esszéjének 58. fejezete tájékoztat tömören: "Ha egy szónokló szereplőt kell fölléptetned, beszéljen úgy, ahogy az a leginkább illik a személyéhez és a helyzethez. A beszédének is a lehető legvilágosabbnak kell lennie. Ilyenkor egyébként szónokolhatsz, megcsillogtathatod rétori képességeidet. " 2 Ahogy az útmutatásból kiderül, a történetírók nagyobb alkotói szabadságot engedhettek meg maguknak beszédírás közben, mint máskor. A jó történetíró azonban még e "felhatalmazás" birtokában is fél szemmel a nagy elődökre tekintett, s beszédeiket utánozta. 3 Ám ez az utánzás nem a régi mesterek szolgai követését jelentette: az értő közönség elvárta, hogy * A tanulmány az NKFIH NN 124539 Társadalmi kontextus a szövegkritika tükrében: Bizáncon innen és túl című pályázat támogatásával készült. 1 A történetírói beszédek változatos funkcióit röviden számba veszi J. Marincola: Speeches in Classical Historiography. In: A Companion to Greek and Roman Historiography. Vol. I. Ed. J. Marincola. Malden, Mass. -Oxford 2007. 118-132, különösen: 119 sk. Hasonló feladatokat láttak el a beszédek a bizánci történetíróknál is; vö. D. R. Reinsch: Byzantine Adaptations of Thucydides. In: Brill's Companion to Thucydides. Eds. A. Rengakos -A. Tsakmakis. Leiden -Boston 2006. 755-778, különösen: 762. 2 Kapitánffy István fordítása. Hist. Conscr. 58: ἢν δέ ποτε καὶ λόγους ἐροῦντά τινα δεήσῃ εἰσάγειν, μάλιστα μὲν ἐοικότα τῷ προσώπῳ καὶ τῷ πράγματι οἰκεῖα λεγέσθω, ἔπειτα ὡς σαφέστατα καὶ ταῦτα. πλὴν ἐφεῖταί σοι τότε καὶ ῥητορεῦσαι καὶ ἐπιδεῖξαι τὴν τῶν λόγων δεινότητα. A tanács historiográfiai előzményeiről tájékoztat G. Avenarius: Lukians Schrift zur Geschichtsschreibung. Meisenheim am Glan 1956. 149-157 és H. Homeyer: Lukian: Wie man Geschichte schreiben soll. München 1965. 275-277. 3 Lásd Marincola: i. m. (1. jegyz.) 130.
doi:10.1556/eptud.29.2001.3-4.9 fatcat:gy3fmev3yjg3pfsf74n3v73epy