Kovács László: GYÖRGYI GÉZA-EGY KIVÉTELES ELMÉLETI FIZIKUSI ÉLETPÁLYA

Magyar Tudománytörténeti És Egészségtudományi
2016 unpublished
Learattuk itt a termést rég; Mikor lesz ott aratás elég? Arató katonák! Mikor lesz elég?" Ezt írta 1914 ôszén Békássy Ferenc, alig néhány héttel azután, hogy az utolsó lehetséges alkalommal hazajött Cambridge-bôl, ahol 1911-tôl a King's College történettudomány-szakos hallgatója volt. Az angolul és magyarul egyaránt verselô fiatalember Anglia eleven szellemi életének akkori formálói közé tartozott. Tagja volt a Cambridge Egyetem legkiválóbb diákjait tömörítô zártkörû irodalmi klubnak, az
more » ... klubnak, az Apostolok Társaságának (amely társaságnak éppúgy húsz évesen lett tagja, mint annak idején J. C. Maxwell). Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád elismeréssel szóltak a 22 éves költô és gondolkodó teljesítményérôl. Békássy Ferenc hazajött, hogy fegyverrel is védelmezze hazáját, és 1915 nyarán, 22 évesen elesett a bukovinai harcokban, A nagy életmû ígéret maradt, további alakulása megjósolhatatlan. Azt viszont megtehetjük, hogy a magyar költészet nagyjainak mûvei közül gondolatban elhagyjuk mindazt, ami 22 éves koruk után keletkezett. Könnyen elvégezhetô feladat, és érdekes eredményre vezet. Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata nélkül lennénk és a Nemzeti dal sem született volna meg. A mûvészet, a tudomány bármely területén vizsgálhatnánk az alkotó életkorának szerepét, de sehol nem olyan áttekinthetôen, mint a költészetben. A magyar fizikusok közül Zemplén Gyôzô volt az, aki Békássyhoz hasonlóan visszatarthatatlanul került a tûzvonalba és esett el 1916-ban. Igaz, 36 éves volt, de feltehetôen eredményeinek, alkotó munkájának kezdetén. Ugyancsak harmincas évei közepén halt meg Schmid Rezsô és Gerô Loránd, akiknek molekula-spektroszkópiai munkássága a sikeresnek indult, de félbemaradt életmû szomorú példája. Györgyi Géza a járványos gyermekbénulás következtében került súlyos állapotba harminc éves korában. Hatalmas akaraterôvel elérte, hogy bottal, mankóval járni tudott, és alkotó fizikus maradhatott. A küzdelem a betegséggel 43 éves korában öngyilkossággal ért véget. E bonyolult életnek és a belôle született mûnek a bemutatására vállalkozott Kovács László. A könyv elsô fele Györgyi Géza életét és munkásságát tekinti át, nagyon jó felépítésben. Elôször megismerkedünk a korszakkal, egy katolikus orvos család mindennapjaival a 20. század harmincas-negyvenes éveiben. Ebben a fejezetben 1948-ig alakul a család-történet, Géza érettségijének évéig, noha mindeddig csak feltételezzük, hogy iskolába is jár, errôl ugyanis alig esik szó. A következô 25 oldal viszont az iskolákról szól, döntô súllyal a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumról és az ott eltöltött nyolc évrôl. Jól sikerült fejezet ez, az 1941 és 1949 közötti túlságosan is változatos idôszakról és benne egy nagy hatókörû budai gimnázium összefogott, de láttató ábrázolásával. Az önképzôkörben, cserkészetben, de még a színjátszó körben is aktív Géza jól érzi magát ebben az iskolában. Mindenek elôtt a kiváló felkészültségû, nevelésnek élô tanárok miatt. Külön érdekesség, hogy a vallástant Zemplén György, a fizikus Zemplén Gyôzô fia tanította. Géza megtalálta helyét a szerzetesek gimnáziumában, de az államosított iskolában is beválasztották társai a Diákszövetség vezetôségébe régi osztálytársaival, barátaival egyût, akiknek neve máig ismerôsen cseng: Abody Béla, Latinovits Zoltán és Vajda Miklós. Szegô Károly sorait olvashatjuk a fejezet végén: "Györgyi Géza gimnáziumi tanulmányait a budai Ciszterci Gimnáziumban kezdte meg, ahol beleszeretett a humán tudományokba. Valószínûleg karrierje ebbe az irányba vitte volna, ha nem úgy adódik, hogy a gimnázium utolsó két évében Kunfalvi Rezsô lett a fizikatanára, aki más pályára állította. Györgyi Géza, megtartva szeretetét a humán tudományok iránt, a fizikára adta a fejét." Szorosan kapcsolódnak az iskolai évekkel foglalkozó fejezethez a visszaemlékezések. Egyre nehezebb visszaemlékezôket találni, de a szerzônek sikerült fontos tanúkra bukkanni. Így lesz az iskolaévekkel foglalkozó rész a leggazdagabb, itt kerül Györgyi Géza alakja a legközelebb az olvasóhoz. A kézirat elôkészítése során szerzett információk, a jól felépített interjúk eredményesnek bizonyultak. Hasonlóképpen építkezik az egyetemi évekrôl szóló fejezet. Az egyetemi tanulmányok azonban egyirányúak, az egymást követô szemeszterek kevésbé romantikusak, mint a gimnáziumi évek, az egyetemi hallgató nem kerül annyira közel az olvasóhoz, mint a gimnazista. Továbbá az ötvenes évek egyeteme nem ôrzött meg hallgatóiról a leckekönyvön kívül egyéb adatokat, emlékeket (ami az éberség akkori fokán nagy szerencse volt, de megnehezítette a dokumentáláshoz szokott szerzô dolgát). Ahogy az egyetemi tanulmányok a diplomához közelednek, úgy kap teret a kutató elfoglaltsága, ami az olvasó erôpróbája. Hiába a szerzô minden igyekezete, az energia-impulzus tenzor vagy a csoportelmélet ne-KÖNYVESPOLC 177
fatcat:dvatumq4qnad5bbeztoiucuuv4