Administration: Past, Present, Future) LŐRINCZ LAJOS Történeti áttekintés Közigazgatás ott jön létre, ahol közösségi ügyek jelentkeznek, olyan ügyek, amelyeket az egész társadalom magáénak érez, amelyek megoldásához az egész társadalom hozzájárulása szükséges. Azt hihetnénk, hogy ilyen alapon minden hordaállapotnál fejlettebb társadalomban kialakul valamilyen szint ű közigazgatás. A dolog azonban nem így van, hosszú időn keresztül egyéni érdekek kiszolgálása céljából integrálódott nagyon sok

more »

... an társadalmi er őfeszítés, amelyet ma közösséginek tartunk. Ezért állíthatjuk, hogy a közösségi igazgatás els ő rendszerei, szinte 20. századi arculatot öltve, az öntözéses vízgazdálkodásra épül ő társadalmakban alakultak ki, mindenekelőtt Kínában, Egyiptomban, de a Tigris és Eufrátesz völgyének államaiban is, ahol a pontosan megszervezett, az egész társadalmat átfogó közösségi munka tette lehetővé az egyre növekvő népesség alapvet ő szükségleteinek kielégítését. Az ókor legnagyobb, leggazdagabb és leger ősebb államai azért lettek ilyenné, mert szakképzett, gondosan válogatott, érdemeiknél és nem születési el őjogaiknál fogva irányítói pozícióba jutott vezet ő i réteg, mai kifejezéssel igazgatási elit, kormányozhatta az országot. A kínai civilizáció folyamatosságát és egyéni arculatát korán kiépült állami bürokráciájának köszönheti, s ugyanezt állapíthatjuk meg az összes huzamosabb ideig fennálló ókori birodalomról (Gladden 1972; Heady 1979) . A közigazgatás rendszerének kialakulásához az els ő követelmény a közös ügyek, a közügyek és a magánügyek közötti különbségek elismerése, á közös ügyek magasabb rendűnek való min ősítése a társadalom, minden szintjén, különösen a társadalmi hierarchia csúcsán. A legkülönböz őbb elnevezésű, de nagyjából azonos funkciókat gyakorló állami vezet ők az ókori birodalmakban, ideértve a római, bizánci birodalmakat is, szabályként elkülönítve kezelték -amint azt Weber, Wittfogel (1957) és nyomukban mások részletesen kimutatták -a köz pénzeit és a magánvagyont, a köz feladatait és az egyéni célkit űzéseket. Mindezzel megteremt ődik a második közös igazgatási sajátosság elvi alapja is: a horizontális és vertikális hierarchikus igazgatási struktúra. Nagy kiterjedés ű birodalmak esetében a vertikális hierarchia a hatalomgyakorlás egységes rendjét biztosította, a horizontális pedig a munkamegosztás alapjait teremtette meg az állami ügyek intézésének legfontosabb területei, úgymint pénzügy, hadügy, gazdasági ügyek, építési ügyek között. A hierarchikus felépítésb ől következően a közigazgatás az ókori államokban centralizált, a döntési és irányítási jogosítványok a hierarchia csúcsán elhelyezked őknél Tér és Társadalom 13. évf. 1999/3. 3-18. p. Lőrincz Lajos : Közigazgatás : Tegnap, ma, holnap Tér és Társadalom 13. évf. 1999