Korai helyneveink és a névkontinuitás 1. Az elmúlt bő évtized magyar nyelvtörténeti kutatásainak egyik jellegzetes irányát képviselik azok a vizsgálatok, melyek legkorábbi nyelvemlékeink újraértékelését tűzték ki célul. A 11. századi írott források elemzésének évszázados hagyománya van, az utóbbi évtizedekben azonban számos olyan új módszer és forrás áll a nyelvtörténészek rendelkezésére, amelyekre támaszkodva a régóta ismert és kutatott források újabb vizsgálatától új eredményeket remélhetünk.

more »

... A régi források újraértékelésének legnagyobb vállalkozása a Tihanyi apátság alapítólevelének elemzése volt, melynek eredményeit hoFFMann istván monografikus formában közölte 2010-ben, az oklevél szövegének új kritikai kiadása, fordítása és diplomatikai leírása pedig szentgyörgyi rudolFnak köszönhető (2014). A Garamszentbenedeki apátság alapítólevelének nyelvtörténeti vonatkozásait szőKe Melinda vizsgálta (2015) , a Százdi alapítólevél szórványait, annak filológiai és névrendszertani viszonyait pedig kovács éva elemezte a közelmúltban (2016a, 2016b). Magam a Szent István kori oklevelek forrásértékének vizsgálatát kezdtem el, és az elemzések során elsődleges feladatomnak a legkorábbi szórványok etimológiájának felülvizsgálatát tekintem (ehhez l. Póczos 2015, 2017). Tanulmányom az 1009-re keltezett, többszörös másolatban fennmaradt Pécsi püspökség alapítólevelének (PPA.) szórványait értékelve kíván hozzászólni egy mind a nyelvtörténeti, mind a történettudományi szakirodalomban gyakran felvetett, de megnyugtatóan egyelőre meg nem válaszolt kérdéskörnek, a kontinuitásnak a problematikájához. 2. Két olyan jellegzetessége is van a Pécsi püspökség alapítólevelének, amely miatt a kontinuitás kérdését a szórványok értékelésében megkerülhetetlennek gondolom: egyrészt az oklevél olyan határpontokat nevez meg, melyeknek egy részét széles (európai) körben régóta ismert helyek (városok, vizek) alkotják, másrészt pedig az alapítólevél koraisága miatt is őrizhet a 10., sőt 9. századból való vagy még korábbi neveket, akár kisebb denotátumokra vonatkozóan is. A kontinuitás fogalmát a régészek, történészek és nyelvészek nem feltétlenül azonos jelentésben használják, a különböző értelmezési lehetőségeket györFFy györgy tanulmánya (1976) alapján kiss laJos (1997a: 187-188) a következőképp foglalta össze: társadalomkontinuitás esetén a települést alkotó közösség egy adott lakóterületen úgy él tovább, hogy megőrzi anyagi és szellemi művelődésének fontos intézményeit; a településkontinuitás ezzel szemben olyan lakott helyek folytonosságát jelenti, melynek lakossága kicserélődik; míg a romkontinuitás a települések olyan fennmaradására vonatkozik, amely során a korábbi és későbbi lakosok nagyobb időbeli különbséggel váltják egymást, így közöttük sem nyelvi, sem egyéb kapcsolat * A Magyar Nyelvtudományi Társaságban 2017. május 9-én megtartott előadás írott változata. A tanulmány az MTA-DE Magyar Nyelv-és Névtörténeti Kutatócsoport programja keretében készült.