HOMO POLITICUS, AVAGY EGY POLITIKAI CSELEKVÉS-ÉS MOTIVÁCIÓELMÉLET VÁZLATA

Boda Zsolt
unpublished
(tudományos főmunkatárs, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet) ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány a politikatudomány sajátos emberképének a hiányából indul ki. A politoló-giai elemzések használják a közgazdaságtan emberképét, vagyis a racionális önérdekkö-vető cselekvő modelljét, a szociológia emberképét, vagy inkább emberképeit, és a pszicho-lógiai modelleket is. Azonban látszólag nem rendelkezik saját antropológiával. Az írás amellett érvel, hogy a politikatudományban is
more » ... van, ha nem is feltűnően, egy sajátos emberkép, amely a közjó iránt elkötelezett, a kollektív racionalitás logikája szerint cselek-vő politikai aktort implikál. A tanulmány ennek a modellnek az elméleti és empirikus meg-alapozása felé teszi meg az első lépéseket. Kulcsszavak: politikai magatartás cselekvéselmélet motiváció kollektív cselekvés A társadalomtudományi paradigmák sok elemből állnak, de-talán a rend-szerelméleteket leszámítva-mindig tartalmaznak egy többé vagy kevésbé explicitté tett cselekvés-és motivációs elméletet, vagyis egy modellt arról, hogy az adott kontextusban mi alapján és hogyan viselkednek az emberek. Minden elmélet, így a cselekvési modell is egyszerűsít: eltekint az emberi természet gazdagságától, és csupán egy vagy néhány motíváció mentén határozza meg a cselekvőt, annak érdekében, hogy plasztikussá, értelmezhetővé tegye a vi-selkedést. A legismertebb, és kétségkívül legnagyobb társadalomtudományos karriert befutott ilyen modell a gazdasági ember, a homo oeconomicus kon-cepciója, amely racionális önérdekkövető cselekvőket feltételez. A homo oeco-nomicus karrierje nyilván több tényezőnek köszönhető, de ezek között minden bizonnyal ott van a modell robosztussága: erőteljes leegyszerűsítések árán, de világos előfeltevésekkel és jól kalkulálható implikációkkal jár. A szociológia emberképe-vagy inkább emberképei-ugyan már kevésbé jól megragadható kontúrokkal rendelkeznek, ám legalább léteznek. Úgy tűnik ugyanis, hogy a politikatudománynak nincsen sajátságos emberképe, vagyis cselekvéselméle-te. A politológia nem mondja meg, miben áll a politikai cselekvés lényege, és mi motiválja az aktorokat, hanem a közgazdaságtan, a szociológia, az antro-Politikatudományi Szemle XXI/4. 53-77. pp. © MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont
fatcat:3murhiml7fhy3afxbementl3ei