Brevissima responsio

Péter Kasza
2020
Brevissima responsio avagy Nagyon rövid viszontválasz Botlik Richárdnak. A Magyar Könyvszemle 2019/1-es számában közzétettem egy hosszabb kritikát Botlik Richárdnak Illik Péterrel közösen jegyzett, 2018-ban megjelent tanulmánykötetében 101 közölt egyik szövegéről. 102 A szerkesztőség a tudományos korrektség alapján lehetőséget biztosított Botlik Richárdnak, hogy válaszoljon a cikkemre. Miután ő élt a lehetőséggel, a szerkesztőség még megjelenés előtt elküldte nekem a választ, hogy röviden
more » ... hogy röviden reagálhassak rá. A vita két utolsó darabja így egy számban jelenhet meg. Mivel minden érdeklődő olvasónak lehetősége van elolvasni az eredeti vitacikket, senki idejével nem kívánok visszaélni, hogy újra elismételjem érveimet. Röviden, csak mintegy emlékeztetőül összegezném Botlik eredeti, a vitát kiváltó tanulmányának kulcsállításait. A kiindulópont, hogy (1.) Botlik a müncheni Bayerische Staatsbibliothekban megtalálta Brodarics művének egy olyan szövegváltozatát, mely minden eddig ismertnél bővebb verziót közöl. (2.) Erre alapozva új fordítást készített, "nem irodalomtörténeti aspektusból [...] minden sallang nélkül, szakszerű és korszerű magyar nyelvre" ültette át a szöveget, kiküszöbölve ezzel a korábbi, rosszabb verzión alapuló fordítások hibáit és félreértéseit. (3.) Az így létrejött változat pedig, mely minden eddiginél közelebb áll Brodarics eredeti szándékaihoz, kiküszöböli "a korábbi következetlenségeket" és ezáltal elvezethet a "mohácsi csatáról kialakult paradigma, illetve közgondolkodás megújításához". 103 Kritikámban magam is három pontban foglaltam össze kifogásaimat. Amellett érveltem, hogy Botlik tanulmányának mindhárom kulcseleme téves vagy nem is létezik. Mert nézetem szerint: (1.) Botlik nem talált filológiailag releváns, eddig nem ismert változatot, legalábbis annak létezését semmivel nem támasztotta alá; (2.) nem készített semmiféle új fordítást; az általa közölt szöveg Kulcsár Péter 1977-ből származó fordításának néhány helyen megvariált utánközlése; (3.) a szöveghez fűzött javításai, kiegészítései, értelmezési javaslatai az esetek túlnyomó többségében egyszerűen nyelvileg tévesek, ha pedig nem, akkor is olyan jelentéktelen módosításokat tartalmaznak, hogy azoktól paradigmaváltó fordulat aligha várható. Egy válaszcikknek az a feladata, hogy ezekre az állításokra reagáljon, és akkor sikeres, ha megcáfolja őket. Botlik válaszcikkét olvasva én úgy látom, hogy neki ez nem sikerült: fejtegetéseim java részére egyáltalán nem válaszolt (így azokat meg sem cáfolhatta), amikre pedig igen, ott a cáfolat nem meggyőző. A csata menetét illető, az újabb kutatásokat is beemelő fejtegetései viszont (ha helyesek, ha nem) nem tartoznak a tárgyhoz. A magam részéről bízom a mindenkori Olvasóban, a cikkek ismeretében majd eldönti, kinek van igaza, így nem pazarlom az időt terjengős fejtegetésekre, csak pár jelenségre hívnám fel -a címben ígértek szerint -nagyon röviden a figyelmet. Első állításom szerint Botlik filológiailag semmi relevánsat nem fedezett fel, amikor a Historia Acta Tomcianában (AT) közölt változatát tette cikke alapjául. Attól ugyanis, hogy válaszában többször mantraszerűen leírja, hogy Kulcsár Péter fordítása a hiányos Zsámboky-kiadáson alapult, ez még nem lesz igaz. Kulcsár Péter 1985-ben adta közre Brodarics latin kritikai kiadását. Ennek 101 Botlik Richárd, illik Péter, A mohácsi csata (1526) másképpen. A nagy temető? Unicus Műhely, Bp., 2018. 102 Botlik Richárd, Brodarics István magyar kancellár és szerémi püspök leghitelesebb története a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott ütközetéről. Előszó egy elveszettnek hitt szövegváltozat magyar nyelvű kiadásához = Botlik, illik 2018, i. m. 23-33; illetve maga a fordítás:
doi:10.17167/mksz.2020.1.60-62 fatcat:uszfjt3yobhc7jnsb44hdx5ojq