A műszaki fejlesztés nívója és a területfejlödés összefüggései (Albertfalva településfejlődése a XIX. és a XX. században) Az útkeresés évszázadaiban a műszaki fejlődés (szűkebben értelmezetten) önmaga körében és (tágabban véve) egy-egy adott tájegység keretei között sokféle megjelenésű lehet. Mind a történeti közgon dolkodásunkban, mind a (szak) történetírásunk szemléletében inkább az egyedi alkotások, fejlesztések, valamint az egyes üzemek múltja vívott ki magának figyelmet. Feltűnő jelenség

more »

... vábbá az is, hogy ezek értékelése -szokásos módon -, kevés kivételtől eltekintve, szinte kizárólag egysíkúan történik. Ez az eljárás meglehetősen alkalmas arra, hogy bizonyos minőségi tartalmakat csak korlátozott mértékben ismeijünk fel, illetve arra, hogy az olykor "lázas" útkeresésünk során a valóságban már meglelt útirányt végül is ne ismeijük fel. Nemzeti fejlődésünk keretén belüli műszaki, tudományos előrehaladásunk útjának értékelése során egyáltalán nem fordítunk kellő figyelmet a topográfiai kérdések értelmezésére: egy-egy lakó-s munkahelyi szerepkört együttesen betöltő településfejlődési, fejlesztési szerep megítélésére. Albertfalvát tetszőleges, de nem véletlenszerű módon választottuk ki eziránybeli kutatásaink alap jául.1 Munkamódszerünkre -a több szakterületi vizsgálódást magában foglaló -várostudományi kuta tás volt jellemző. A község történetét (mint az egyetemes s a nemzeti történet szerves alkotórészét) a magyar helytörténetírás nemes hagyományait felelevenítő és folytató keretek között kívántuk megírni. Tényszerűen megállapítható, hogy nemzetközi szinten nem tartozik a különlegességek sorába az olyan nívójú település, amely élete során önmaga fejlettségénél magasabb színvonalú képződ ményt kelt életre2. Albertfalvát Buda főváros déli határvonalán 1815-ben alapította -a Habsburg-család ráckevei magánbirtokán -Georch Illés uradalmi prefektus. Georch a korareformkori magyar tudományos és politikai közélet közismert jelentős személyisége volt. A birtok akkori haszonélvezője a nyitott gon dolkodású Albert szász-tescheni herceg volt. A település alapításában tevőlegesen részt vett, a herce gi birtokot jószágkormányzójaként kezelő, neves Wittmann Antal. Az újonnan kiépített országút két oldalán párhuzamosan elhelyezett ötven házhely alkotta a községet. Albertfalva (kézműves) iparos falu volt. Főként faiparosok lakták. Jogi értelemben lakói kizárólag uradalmi zsellérek voltak, de maga az uradalom nem tartott igényt sem szakmunkájukra, sem pedig termékeikre -kizárólag pénz beli adóztatásukra szorítkozott. E körülménnyel azonban a helyi mesteremberek megmenekültek a kontárság vádjától. Az iparossága fővárosi térnyerését még a rettenetes 1838-as dunai árvíz sem tudta megtörni. Jelentősége topológiai méreteit sok nagyságrenddel meghaladta. Georch az itteni iparte lepítés révén a kapitalizálódást kívánta erősíteni, ami pedig végső sorban a magyar polgárosodást * BME Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar, Humánfejlesztési és Módszertani Intézet, 1084 Budapest, Tavaszmező u. 17.