A filmszerű narrátor [para-cinematic narrator] fogalmát bevezető cikk a narratív diskurzus szintjén vizsgálja, miként imitálja a filmszerű regény és novella a filmes formát. A szerző az irodalmi igeidők használatát a filmi szemiózis által kifejezett időbeliséggel veti össze. A filmes és irodalmi elbeszélés közötti kapcsolódást a háttér és az előtér narratív stílusai mentén térképezi fel. A szerző amellett érvel, hogy a filmes narratíva előtér és háttér elrendeződése – vagyis a "narratív

more »

... " (Weinrich 1971) – az előtérre teszi a hangsúlyt, s az így kialakuló narratív kiemelést "ellaposítja" a médiumra jellemző "monstratív" minőség (Gaudreault 2009). A lapos narratív kiemelést az erőteljesen filmszerű elbeszélés az igeidők alkalmazásával remedializálja. A montázs és más filmspecifikus technikák imitálása a remedializált, filmszerű időbeliségbe illeszkedő jellegzetességként gondolható el. A szerző felidézi továbbá a műfajelmélet "mód" fogalmát (Fowler 2002), melynek segítségével leírhatóvá válik egy-egy tulajdonság műfajok közötti átültetése. A filmszerű mód fogalmának segítségével az alapvető jellegzetességek filmből irodalomba történő remedializációja műfajspecifikus diszkurzív keretbe foglalható.