Noha a címben szereplő, szándékosan provokatív kérdés megválaszolása természetesen nem lehet célja egy konferenciának, sem az előadások alapján készült tanulmányoknak, és még kevésbé egy hivatalos megnyitóból előhanggá szelídülő összegzésnek, a LoGoS 2014 januárjában megrendezett konferenciája mégis mintha ennek a forró kásának a bátor megközelítését vállalta volna fel. Tette mindezt egy minden szempontból adekvát időszakban: 2014-ben már tudományos és oktatáspolitikai szempontból is

more »

... etlennek tűnik a magyarországi (elsősorban a felsőoktatási) nyelvi képzést alapjaiban érintő változások következményeinek értékelése, a tanulságok levonása, az esetleges kiigazítások kezdeményezése. E változások közül kettőt szeretnék mindenképpen érzékeltetni. Az első a kétszintű érettségi bevezetéséből fakadó új "bemeneti helyzet". Miután az úgynevezett "nagy nyelvek" (angol, német, francia, olasz, spanyol) esetében az emelt szintű érettségi vált a kezdetektől a felsőoktatási nyelvszakok szükséges (és gyakran ezzel együtt elégséges) bemeneti feltételévé, a felsőoktatásba ezen szakokra felvett hallgatók esetében azonnal megvalósult a "hozott anyag" paradoxonjavagyis az, hogy a nyelvi tanszékek egy olyan mérési rendszer által minősített hallgatókat fogadtak, melynek konkrét elemeire vajmi kevés befolyásuk volt és van. Ezt az önmagában sem feltétlenül üdvös helyzetet tovább bonyolította az a tény, hogy az emelt szintű érettségi -talán létrehozóinak szándékaival is ellentétben -nem alkalmasságot mér (vagyis nem a következő oktatási szint sajátos követelményeiből vezeti le magát), hanem kvázi megszerzett nyelvi kompetenciákat szentesít, sokszor az örökérvényű, megkérdőjelezhetetlen, sőt, visszavonhatatlan tudás illúzióját keltve. Nem kisebb horderejű a másik változás sem. Rohamtempóban elvégzettnemegyszer kormányzati eszközökkel sürgetett -akkreditációs előkészítési munkát követően 2006 szeptemberétől a korábban osztatlan nyelvszakok immár többciklusú képzésként működnek, ahol a mindmáig vitatott helyzetű alapképzés (BA) hivatott szolgálni a középiskolából feljebb lépők tudásának gyarapítását, gondolkodásának fejlesztését. Jóllehet a többciklusú képzés bevezetésének hasznosságát önmagában nem sokan vitatják, többen érzik úgyjoggal -, hogy elmaradt, vagy igencsak hiányos volt az érdemi, igazi szakmai alapokról induló egyeztetés a képzés belső logikáját és tartalmát illetően. Úgy vélem, hogy mostanra elég -gyakorlatilag évtizednyi -idő telt el ahhoz, hogy a szükséges mennyiségű adat, tapasztalat és kellő szempontrendszer álljon a két kérdéskört szakmódszertani, pszichológiai vagy oktatáspolitikai szempontból górcső alá