Bár ezek az írások kiválóan bemutatják a szocializáció fordista módjainak szétesését, nem foglalkoznak a társadalmi viszonyok új formáival. A mérce továbbra is az integráció fordista módja, az ettől való eltéréseket elszegényedésként értelmezik (vö. Haug 2003: 143; Candeias 2006: 11). Az a laza összefüggés, ami a fordizmus esetében részben fennállt a tőke értékesülése és a munkásosztály újratermelődése, valamint a növekvő termelékenység és az emelkedő munkabérek között, a kapitalizmus

more »

... fejlődésének kivételes pillanatához köthető; mégis ebből kiindulva kategorizálják az új fejleményeket. Az "integrált szocialitás", amely a 19. század óta -figyelmen kívül hagyva a véres harcokat és a fasizmust -fejlődik, és a II. világháború után a "kiegyenlített középosztályi társadalommal" (Schelsky) elérte tetőpontját, ma is alapkritériumnak számít. Persze egy tájékozott baloldali diskurzus számára ismert, hogy ezt a fajta kapitalizmust is megosztották az osztályellentétek, még ha kezelni is lehetett őket bizonyos történelmi kompromisszumok segítségével, és be is lehetett őket terelni a konfliktus és az alku intézményesült keretei közé. Ebben a tekintetben az osztályok mint egységes szubjektumok helyét mára az egyenlőtlenségek sokrétű metszetei vették át. A társadalmi egyenlőtlenségnek ma már nincs "egyértelmű egydimenziós paradigmája"; "az olyan fogalmakra, mint »osztály« [...] ma már nem vevő senki" (Schultheis 2005: 576). A szépen elrendezett múlt felépítményének háttere előtt az új csak a különbségek önkényes és homályos pluralitásának látszik (vö. Lessenich és Nullmeier 2006: 15); ismeretlen marad, hogy az osztály, az etnikai hovatartozás, a nem, a kor, a képzettség stb. milyen új módokon szövődik be egy a neoliberális hegemónia által meghatározott transznacionális kapitalista termelési és életmódba. Az osztályok szétesése Wacquant-nál is (Wacquant 2004: 405) ellenfolyamatát jelenti a "proletár homogenizációnak", amely a maga régi formájában már nem is kívánatos. Wacquant szerint a többdimenziós egyenlőtlenségek nem párhuzamosak egymással, hanem amolyan lerázhatatlan kényszerzubbonnyá állnak össze a prekariátus és a banlieue-k esetében (Wacquant 2004). Az elszegényedésről folytatott új diskurzusokból hiányzik annak kifejtése, hogy az osztályok szétesése miképpen jár együtt új osztályöszszetételek kialakulásával. Csak a "konfliktusvonalak homogenizációjának" tömbjét látjuk; mindent, még a "mély kulturális különbözőségeket" vagy a korkülönbségeket is "az