Bevezetés A szerves szén igen jelentős összetevője a talajoknak. Meghatározza a talajok számos fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát és sokrétű környezeti funkcióit, többek között termékenységét, vízszűrő-, és szolgáltató képességét, pufferkapacitását, vagy a biológiai sokféleség megőrzésében játszott szerepét. Mivel a talajok a legjelentősebb szárazföldi széntározók, igen fontos szerepük van a szén globális körforgalmában, így a klímaváltozásban is (LAL, 2004a (LAL, , 2004b VÁRALLYAY,

more »

... ). Mindezek alapján napjainkban nagy igény mutatkozik talajok szerves anyagára és annak változására vonatkozó adatokra. A modern osztályozási rendszerekben a szerves szén mennyiségi és mélységi megjelenése diagnosztikus kategóriáknak, és magasabb rendszertani egységeknek is gyakran alapja (MICHÉLI et al., 2014) . Diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk kidolgozásakor (MICHÉLI et al., 2015) különös figyelmet szenteltünk a szervesanyag-tartalomnak, mint osztályozási feltételnek. A szervesanyaggal kapcsolatos diagnosztikus egységek meghatározásának első lépéseként részletesen áttekintettük a hazai genetikus osztályozáshoz kapcsolódó alapirodalmakban (SZABOLCS, 1966; JASSÓ et al., 1989) megjelenő, az egyes talajtípusok szervesanyag tartalmára, ill. morfológiai tulajdonságaira (pl. humuszos réteg vastagsága, szín, szintek közötti átmenet) vonatkozó információkat. Az osztályozási rendszer genetikus szemléletéből adódóan ezen információk jelentős része szubjektív és erősen leíró jellegű, a számszerű határértékekkel jellemzett, főképp alacsonyabb szintű (ún. változati) tulajdonságok pedig főtípusonként, típusonként, és az egyes források (STEFANOVITS, 1999; SZABOLCS, 1966; JASSÓ et al., 1989) között is jelentősen eltérnek. Jelen cikk keretében áttekintjük és értékeljük a hazai genetikus rendszer szervesanyaggal kapcsolatos osztályozási információit, megalapozva a diagnosztikus szemléletű hazai talajosztályozási rendszerünk szervesanyagtartalommal kapcsolatos osztályozási kritériumainak kidolgozását.