Száz esztendeje született Vermes Miklós, a Soproni Evangélikus Líceum egykori tanítványa, a legendás hírû fizikatanár. Krassói Kornéliá tól azt a megtisztelô feladatot kaptam, hogy röviden szóljak Vermes Miklós bácsi Sopronhoz való kötôdésérôl. 1963-ban kerültem Dunántúl legrégebbi iskolájába, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba. Tanított itt akkor még 8-10 úgynevezett "licista" tanár, akik jól ismerték az iskola múltját, történetét, egykori neves tanárait, híressé vált diákjait és könyvtárának

more »

... eit. Én Prôhle Jenô bácsitól szereztem tudomást az ôsi alma mater múltjáról. Ô a híres könyvtárat igazgatta, de az iskolák államosításakor ô volt az iskola igazgatója. Tôle tudtam meg, hogy licista diák volt Rácz László, Renner János és Mikola Sándor is, akik a méltán világhírû Fasori Evangélikus Gimnázium tanárai, majd igazgatói lettek. Valamivel késôbb közölte velem, hogy a még aktív tanárok közül idejárt a Vermes is! Amikor ez utóbbi tanár személye felôl érdeklôdtem, ô csupán annyit mondott: Vermes Miklós jelenleg az ország fizikatanára! Ismeretes mindônk elôtt, hogy ezen négy tanárnak igen nagy része van abban, hogy a magyar fizika és egyáltalán a hazai tudományos élet világhírû lett a 20. században. Vermes Miklós bácsit személyesen a hatvanas évek végén ismertem meg, az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban egy ülésen vettünk részt mindketten. Ô szólított meg, amikor tudomást szerzett arról, hogy egykori iskolájában tanítok. Hosszasan elbeszélgettünk és barátként váltunk el. Felajánlotta segítségét és én rögtön éltem is a lehetôséggel: meghívtam Sopronba egy elôadás megtartására. Elsô útját számtalan követte. Szülôvárosába rendszeresen ellátogatott, elôadásokat tartott, kísérleteket mutatott be, feladatokat oldott meg, fizikaversenyeken és tanári összejöveteleken segédkezett. Ott segített, ahol csak tudott. Érdekes kapcsolat alakult ki köztünk. Általában havonta felhívtam telefonon. Minden esetben megkérdezte azt, hogy mi újság van a városban, illetve a Líceumban. A válasz meghallgatása után a lényegre tért kérdésével: Miért hívtál fel, mit parancsolsz? Szabadkoztam, hogy nem parancsolok, csak kérni szeretnék ismét valamit. Ô nem hallgatta végig mondókámat, közbevágott: Ne fecsegj annyit! Te csak parancsolj, mert az a dolgod, én pedig teljesítem, mert az a kötelességem. Ezután megbeszéltük a következô soproni útjával kapcsolatos kérdéseket. A megbeszélt idôben pontosan, egy délelôtti vonattal érkezett mindig. Megvártam az állomáson, átvettem elmaradhatatlan bôröndjét és bevittem azt az elôadás színhelyére. Miklós bácsi pedig az állomástól gyalog elindult a soproni erdôkbe, illetve a hegyek közé, oda, ahova rendszeresen járt kirándulni gyermekként is. Az elôadás színhelyére délután pontosan és megfiatalodottan érkezett meg. Elmesélte, hogy mit látott a Fáber-réten, a Kecskepataknál vagy az Ólomforrásnál. Ezután megtartotta elôadását, majd -mivel az állomás mellett lakunk -bejött hozzánk és nálunk tartózkodott a vonat indulásáig. Valamivel megkínáltuk és jól elbeszélgettünk. Így ment ez jó húsz esztendeig, mi -soproniak -végtelenül hálásak vagyunk Vermes Miklós tanár úrnak segítségéért, támogatásáért. Szólni kell még Miklós bácsi iskolai munkájáról is. 1915-ben iratkozott be Dunántúl legrégebbi iskolájába, a híres Evangélikus Líceumba. Ez igen kiváló, régi tradíciókkal rendelkezô iskola volt. A matematika-, kémia-és fizikaórák jelentették számára a legnagyobb örömet, de sokoldalúsága már ekkor megmutatkozott, mivel a legjobb tanítványának tartotta a magyar-, a filozófia-és a testnevelô tanára is. Középiskolai munkásságát úgy mutatom be, hogy néhány idézetet felolvasok a híres, 1780-as években létrehozott Nemes Magyar Társaság korabeli jegyzôkönyvébôl: -Az ifj. Magyar Társaság Dante halálának 600. évfordulója alkalmából díszülést tartott. Vermes Miklós alkönyvtáros felolvasta Dante és mûve címû dolgozatát; -VIII. osztályos korában verseket szavalt, tisztségeket viselt mind a Magyar Társaságban, mind a Deákkúti Vármegyében. Ez utóbbi a diákok önkormányzati szervezôdésének volt az eredménye. 1848 után betiltották, majd 67 után újra indult. Legsikeresebben azonban a reáltárgyakban szerepelt. -Hatodikos korában A festékanyagokról címû pályázatával 100 korona jutalmat nyert el. -Hetedikes korában A függvénytan elemei címû dolgozata kapott szép elismerést. További dolgozatai a teljesség igénye nélkül: Erdély természet kincsei, Spektroszkópia, A technika legújabb eszközei a hadviselésben. Ezen munkák híven tükrözik mind Vermes Miklós szakmai felkészültségét, mind az iskolánkban folyó kulturális munkát, a ma is korszerûnek mondható természettudományos oktatást és nevelést.