A hypertonia (H) igen jelentős cardiovascularis (CV) kockázat (RF), azonban vérnyomáscsökkentő terápia segítségével jelentősen mérsékelhető. A telmisartan és a perindopril saját hatóanyagcsoportján belül a leggyakrabban vizsgált szerek közé tartozik. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők az ARB telmisartan és az ACEI perindopril vérnyomáscsökkentő, valamint a CV kockázatát mérséklő hatását hasonlították össze. A szerzők a PubMed adatbázisából a vérnyomáscsökkentő hatékonyságot

more »

... ("head-to-head") összehasonlító vizsgálatokat, valamint a CV-végpontokat (CV-esemény, mortalitás, hospitalizáció) a CV-kockázatnak kitett, de szívelégtelenségben nem szenvedő betegeket vizsgáló tanulmányokból gyűjtötték ki. Az összehasonlító vizsgálatok azt mutatták, hogy a telmisartan szignifikánsan nagyobb mértékben csökkenti a vérnyomás völgyértékét és az ambulánsan mért diasztolés vérnyomás átlagértékét az adagolási intervallum utolsó 8 órájában, mint a perindopril. A hypertoniás betegek CVvégpontjaival foglalkozó, többnyire placebóval kontrollált tanulmányok szerint a perindopril jótékony CV-hatása nagyobb mértékű vérnyomáscsökkentés mellett mutatkozik meg. Hypertoniás betegeknél a telmisartannal még nem végeztek CVvégpontokat vizsgáló megfigyelést. Az ONTARGET aktív szerrel kontrollált vizsgálat volt, amely a telmisartan vérnyomáscsökkentő hatásán túlmutató CV-védelem bizonyítását tűzte ki célul kontrollált, magas vérnyomású betegeknél. Az összefoglaló közleményben tárgyalt vizsgálatok megerősítették azt a korábban már ismert tényt, hogy a perindopril és a telmisartan a saját hatóanyagcsoporton be-lül a legtöbb evidenciával rendelkező, bizonyítottan kardioprotektív, 24 órás vérnyomáscsökkentő hatást biztosító antihipertenzív szer. Egyértelmű, hogy a jótékony hatás nem a hatóanyagcsoport jellemzője, ugyanis ez csoporton belül változó mértéket mutat az egyes szereknél. A személyre szabott terápiánál a terápiás célértékek eléréséhez nem egy hatóanyagcsoport ajánlására, sokkal inkább az adott betegnek legmegfelelőbb evidenciákkal bíró speciális hatóanyag kiválasztására van szükség. Mindkét hatóanyagcsoportba tartozó szer csökkenti a H-t, ezáltal a CV-betegségek kialakulásának a kockázatát. A vérnyomáscsökkentő hatáson túlmutatóan egyéb előnyös hatásaik is vannak. Elsőként választandó szerek a hypertoniás célszervkárosodások és a progresszív vesebetegségek megelőzésében, kezelésében. Az ACEI perindopril és az ARB telmisartan CV-protektív hatása hasonló, emellett számos antiatherogen hatással rendelkeznek, valamint csökkentik a klinikai események előfordulását a magas kockázatú betegeknél. Az irányelvek ezt a két hatóanyagcsoportot ajánlják a CV-rizikó csökkentésére a diabeteses hypertoniás betegeknél, a microalbuminuriás magas vérnyomásos páciensek körében, veseműködés-zavar esetén, végstádiumú veseelégtelenségben, valamint cukorbetegségben. Összefoglalásként megállapítható, hogy a perindopril és a telmisartan saját hatóanyagcsoportjukon belül a legtöbb evidenciával rendelkező, bizonyítottan kardioprotektív, 24 órás vérnyomáscsökkentő hatást biztosító antihipertenzív szerek. Fischer Tamás dr. Kardiológia A vildagliptin biztonságossága cardiovascularis betegséggel és szívelégtelenséggel kapcsolatban: 17 000 beteg metaanalízise során (Cardiovascular and heart failure safety profile of vildagliptin: a meta-analysis of 17 000 patients) McInnes, G., Evans, M., Del Prato, S., et al. A dipeptidil-peptidáz-4-(DPP-4-) gátló vildagliptin a vércukorcsökkentés mellett csekély hypoglykaemia-kockázattal rendel-kező orális antidiabetikum. A szerzők retrospektív metaanalízisében 40, dupla vak, randomizált, kontrollált, fázis III-as és IVes, vildagliptinnel történő vizsgálat eredményeit összesítették. Az elsődleges végpont a nagy cardiovascularis esemény (nem halálos myocardialis infarctus, nem halálos stroke, cardiovascularis halál) kialakulása volt. A másodlagos végpont többek között az összhalálozás, a szívelégtelenség (újonnan kialakult szívelégtelenség vagy ennek progressziója miatt bekövetkezett kórházi kezelés) volt. A vildagliptinkezelés kockázatát a kontrollcsoporthoz (placebo, egyéb, vildagliptint nem tartalmazó kezelés) viszonyították. A vizsgálatban részt vevő 17 446 beteg közül 9599 vildagliptinkezelésben részesült, és 7847 beteg képezte a kontrollcsoportot. Az átlagéletkor 57 év, a BMI pedig 30,5 kg/m 2 (a betegek közel 50%-a obes volt). A hemoglobin-A-1c átlagértéke 8,1%, a 2-es típusú diabetes fennállásának időtartama pedig 5,5 év volt. A vildagliptinkezelés során 83 nagy cardiovascularis esemény (0,86%) történt, míg a kontrollcsoportnál 85 volt (1,2%). A vildagliptinkezelés kapcsán a szívelégtelenség előfordulása 41 volt (0,43%) és 32 (0,45%) a kontrollcsoportba tartozók között. E metaanalízis eredményei azt mutatták, hogy a vildagliptinkezelés a nagy cardiovascularis események és a szívelégtelenség kockázatának emelkedésével nem mutat összefüggést. Ábel Tatjána dr.