A régészeti örökségvédelem egyik legfontosabb feladata a régészeti lelőhelyek azonosítása és feltérképe-zése. A tanulmány a hazai lelőhelyállományra vonatkozó adatok alapján javaslatot tesz olyan modellek hazai bevezetésére, amelyek segítségével előzetesen meg lehet határozni, hogy mely területeken számol-hatunk régészeti lelőhelyek felbukkanásával. Ezek a módszerek széles körben, már a beruházások terve-zési szakaszában használható eszközt jelenthetnek, így alkalmazásukkal biztosítható a hazai

more »

... lelőhelyállo-mány előzetes védelme. Bár gyakorlatilag minden régészeti kutatás a lelőhelyekkel foglalkozik, általában viszonylag kevés szó esik arról, hogy milyen mértékben lehet feltérképezni a hazai lelőhelyállományt, vagyis a lelőhelyek szá-mát és térbeli elhelyezkedését. Ez nem csupán elméleti kérdés 2 , hiszen esélyünk sincsen megvédeni azo-kat a régészeti jelenségeket, amelyekről nem tudjuk, hogy hol vannak. Jelen tanulmányban az úgynevezett prediktív régészeti modelleket vizsgáljuk meg, amelyek az egyelőre ismeretlen lelőhelyek számát és lehet-séges térbeli elhelyezkedését próbálják előzetesen meghatározni, elsősorban mint védelmük egyik lehetsé-ges módszere. A magyarországi lelőhelyállomány nagyságát a régészek 100.000 és 150.000 közé becsülik, 3 azonban csak körülbelül 25.000-35.000 lelőhely helyét ismerjük, ami országos szinten 20-30%-os arány. 4 Mivel törvényi védelmet csak az ismert lelőhelyek kaphatnak, régészeti szempontból ez azt is jelenti, hogy az ország becsülhető lelőhely-állományának hozzávetőleg 70%-a gyakorlatilag védtelen. Ennek a helyzetnek számos tudományos és gyakorlati következménye van, a legközvetlenebb módon azonban a beruházásoknál jelentkezik. A régészeti lelőhelyekre vonatkozó adatok ugyanis az esetek nagy részében túl későn derülnek ki, ami meghosszabbítja és megdrágítja a beruházásokat, építkezéseket. Az egyik nyilvánvaló megoldási lehetőséget a Magyarország Régészeti Topográfiája program vázolta fel. Esze-rint előzetes terepbejárással kell kutatni az ország teljes területét, felszíni jelenségek megfigyelésével azo-nosítva minél több lelőhely pontos területét. Az 1960-as években indított, korát nemzetközi kitekintésben is meghaladó program önálló tudományos műhellyé fejlődött. A teljességre törekvő vállalkozás azonban az 1990-es évek végére félbe maradt. Addig az ország területének "mindössze" 11,7%-t dolgozták fel terep-bejárással, 5 így a beruházások gyorsuló ütemét is figyelembe véve más megoldási javaslatra van szükség. A probléma ugyanis más irányból is megközelíthető: próbáljuk meg előre jelezni, hogy hol lehet régé-szeti lelőhelyekre, jelenségekre számítani. A régészeti prediktív modellek "egy térségben a régészeti lelő-helyek és leletek helyszínét próbálják meghatározni mintavétel, vagy az emberi viselkedés alapvető jelleg-1