a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, vegyész gor4745@t-online.hu Vagy negyed századdal ezelőtt kisunokám játék közben hirtelen megkérdezte: -Nagypapa, te tudós vagy? Ez a kérdés akkor, aktív ipari gyógyszerkutatói pályám vége felé elég intenzíven foglalkoztatott. Úgy gondoltam azonban, hogy ezek a gondolatok érthetetlenek lennének egy ötéves kisfiú számára (aki mára közgazdasági egyetemi végzettséggel csoportvezető az egyik legnagyobb hazai bankban); ezért egyszerűen igennel válaszoltam.

more »

... ár perc további játék után megkérdezte: -Nagypapa, mit eszik a mosómedve? Rövid, őszinte válaszom az volt, hogy: -Fogalmam sincs. Mire ő: -Hát milyen tudós vagy te, ha még ezt se tudod? (Görög, 2011). Bár kisunokám nyilvánvalóan összekeverte a tudós jelleget a mindentudással, kérdése elevenemre tapintott. Saját szakterületemen (a gyógyszerkutatás során felmerülő kémiai-analitikai problémák megoldása) tudósnak általában egyetemen vagy kutatóintézetben alapkutatással foglalkozó, nagyszámú, jó folyóiratban publikált dolgozattal, könyvekkel és ezekre a szakirodalomban sok ezer hivatkozással rendelkező kémikusokat tekintették. Az ilyen munkahelyek gyors szaporodása, valamint az alapkutatás fogalmának igen nehéz definiálhatósága következtében ez a meghatározás problematikusnak látszik. Véleményem szerint az alapkutatás mint a tudós lét kritériuma, azt jelenti, hogy a magas színvonalú kutatásnak fontos gyakorlati jelentősége is van, és/vagy olyan mértékben járul hozzá a szakterület