A tradicionális család konstrukciója a magyar társadalomtudományokban

Csaba Dupcsik
2015 Socio hu  
Absztrakt Írásom kulcskifejezései az ideológia és a tradicionális/tradicionalitás. Előbbi alatt olyan tudásrendszereket értek, amelyekben normatív és leíró elemek csak analitikusan szétválasztható kombinációt alkotnak, az előbbi egyértelmű dominanciájával. Az utóbbi egy, az absztrakciós szint és "használói kör" alapján nagyon tagolt fogalompár: skálája a politikai filozófia nevére is méltó, kidolgozott eszmerendszerektől a szólásokban, szentenciákban megtestesülő, alacsony elvonatkoztatású
more » ... vonatkoztatású szinten mozgó hétköznapi ideológiákig terjed. A különböző szintű, de hasonló(nak vélt) területekre irányuló ideológiák kölcsönhatásának irányát és jellegét egyegy konkrét téma kapcsán érdemes szemügyre venni, s jelen írásban erre teszek kísérletet, a családi ideológiák témájának segítségével. Pontosabban: a "tradicionális család" ideológiájának megkonstruálásának leírására törekszem, három jelentős, nagy hatást kifejtett, a 20. század középső harmadában született társadalomtudományos munka elemzése alapján. A továbbiakban először a tradicionális és tradicionalista fogalmak tisztázására törekszem, illetve annak kimutatására, hogy miért és mennyiben legitim e témával kapcsolatban a konstrukció kifejezésének használata; majd Erdei Ferenc, Szabó Zoltán, végül -a legnagyobb terjedelemben -Fél Edit és Hofer Tamás családról született leírásait elemzem. Abstract By ideology I mean a system of knowledge which contains a combination of normative as well as descriptive elements with the dominance of the former one. I treat a phenomenon as traditional if it has stemmed from premodernity. Traditionalism is an ideology which treats traditional elements in the present life relevant in a descriptive sense, and/or positive in normative sense. I investigate the interactions of the traditionalist ideologies in different levels of abstraction with the help of a particular case, namely, the construction of the 'traditional family' in the Hungarian social sciences in the central one-third of the 20th century. • socio.hu • 2015/2 • Dupcsik: A tradicionális család konstrukciója a magyar társadalomtudományokban • 104 A tradicionalizmus fogalma A tradíció a magyarban "hagyomány", a tradicionális "tradíción alapuló; hagyományos, hagyományszerű" (MTA 1980: 802.); a hagyomány pedig "régebbi korokból, néha írott feljegyzésekben v. íratlanul, többnyire nemzedékről nemzedékre szálló és vmely közösségben továbbra is érvényesülő szokás, erkölcs, ízlés, felfogás", illetve "olyan szellemi alkotások összessége, amelyeket vmely közösség a maga termékeiként ismer, őriz s ad tovább a későbbi nemzedékeknek" (MTA 1960: 28). A kifejezéseket általában hasonló értelemben használják a szellem-és társadalomtudományokban is; a kivételek egyike Mannheim Károly, aki A konzervativizmusban (1994) megkülönböztette a tradicionalizmust -amely egy minden újtól, változástól idegenkedő attitűd -a konzervativizmus ideológiájától. 1 A 19. század elején német földön mindazok, akik a modernizáció, kapitalizáció és racionalizálódás összefonódó folyamatai veszteseinek érezhették magukat, s nem ragadta meg őket a jövőorientált szocialista ideológia sem, gyakran a konzervativizmus segítségével fogalmazták meg társadalomkritikai érzéseiket. Mannheimi megfogalmazásban: "az újkori fejlődést a világ folyamatos racionalizálódása jellemzi", ami "az élő viszonyok és az azoknak megfelelő gondolkodási formák" kiszorítására, elsöprésére törekedett, míg a konzervativizmus "felkarolta", "megmenteni és új méltósággal felruházni" igyekezett "az irracionális életegyüttesek", tradíciók, hagyományok "ügyét" (Mannheim 1994: 38-44). Paradoxon, s általában minden konzervatív politika paradoxona, hogy a konzervatívok egyszersmind racionalizálták is ezeket az "irracionális életelemeket", hiszen megragadásukra és kommunikálásukra alkalmas szókincset hoztak létre, így bevégezve az általuk kritizált folyamatok művét. A "reflektálatlan elfogadással követett" tradíciók előnyben részesítése a tudatos és tudatosított cselekvési tervekkel, a reflektált értékekkel és racionális érvelésekkel szemben egyszersmind elkerülhetetlenül reflektálttá tette e tradíciók követését. Provokatívan fogalmazva: a konzervativizmus modernizációs ideológia, méghozzá fiatalabb ideológia, mint a szocializmus vagy az egalitáriánus demokratizmus. Tanulmányom szempontjából azonban érdekesebb, hogy Mannheim konzervativizmusa mélyebb értelmet ad a fél évszázaddal később feltalált invented tradition fogalmának (Hobsbawm-Ranger 1983): nem egyszerűen arról van szó, hogy egyik vagy másik konkrét, "ősinek" feltüntetett hagyomány valójában újkori kreáció, hanem hogy minden intézmény, szokás, anyagi vagy szellemi kulturális termék, stb. ha mint hagyomány jelenik meg, akkor már óhatatlanul magán viseli a konstrukció jegyeit. A tradicionalizmus konstruktivizmus is, időnként talán nem kevésbé, mint az utopizmus -mindezt azonban nem tartom sem dehonesztáló, sem kritikai, sem pedig apologetikus megjegyzésnek. A továbbiakban a mannheimi megkülönböztetés lényegi elemeit veszem át, a konkrét megnevezéseket már nem. A konzervativizmus ugyanis oly mértékben azonosult a szűkebb politikai értelemben vett ideológiával, hogy a továbbiakban inkább tradicionalizmusnak nevezek minden olyan, fenn meghatározott értelemben vett ideológiát, amely leíró szempontból a jelenben is relevánsnak, normatív szempontból pedig a jelenben és a (vágyott) jövőben is pozitívnak vagy inkább pozitívnak tartja a hagyományosnak tekintett normákat, életmódelemeket, technikákat, tárgykultúrát. Képlékeny a határvonal a "(valóban) tradicionális" és a "tradicionalizmus által tradicionálisként értel-1 Mannheim klasszikus német filozófia formálta nyelvén: előbbi egy "formális-pszichológiai tulajdonság", utóbbi egy "objektív-szellemi struktúra összefüggés" (1994: 52-53).
doi:10.18030/socio.hu.2015.2.101 fatcat:aijzovwflzazzpuhqhffmzbkoy