A csoda az egyházi szenttéavatási eljárás kikristályosodásának tükrében* "Iam saeculo secundo cultu publico venerabatur Ecclesia martyres vindicatos seu quos vere martyres fuisse inquisitione et investigatione praemissa, interveniente alicubi etiam Metropolitae auctoritate recognoscebat Episcopus. (...) Nomine martyrum dein ecclesiae singulae inter se communicare consueverunt et ita martyrum cultus, consentiente saltem implicite Romano Pontifice, extendebatur et quandoque etiam universalis

more »

... bat (...)." 1 Ezzel vezeti be a boldoggá-és szenttéavatási esetek eljárásának történeti hátterét Matthaeus CONTE A CORONATA, klasszikus művében. Amikor tehát rövid áttekintést adunk a boldoggá-és szenttéavatási eljárások során bizonyítandó, a szentség hírében elhunyt közbenjárása folytán bekövetkezett csoda szerepéről és bizonyításáról, nem tekinthetünk el a csoda meghatározásától és magának az eljárásnak a 2. századtól kezdve történő folyamatos fejlődésétől, valamint az azt meghatározó jogszokások, majd kánoni normák áttekintésétől. 2 I. A CSODA MEGHATÁROZÁSA A TEOLÓGIAI FORRÁSOKBAN Aquinói Szt. Tamás (†1274) meghatározása szerint a csoda nem a természet rendjével ellentétes cselekményt vagy megnyilvánulást jelent, hanem a természet rendjén túli-azt felülmúló-tettet. 3 A kérdésre természetesen már a 13. századot megelőzően is a legjelentősebb korai és középkori egyházi szerzők reflektáltak, beleértve Szt. Ágostont (†430), Nagy Szt. Gergelyt (†604), Clairvaux-i Szt. Bernátot (†1153), Petrus Lombardus-t (†1160), Nagy Szt. Albertet (†1280) és Szt. Bonaventúrát (†1274). 4 Szt. Ágoston elsődlegesen Tóbiás könyvét és a Jelenések könyvét elemezve megállapítja a De civitate Dei című művében, hogy a csoda egy olyan kapcsolatteremtés Isten és az ember között, amely a hit által valósul meg, és ennek a révén, mint eszköz, képessé válik a személy a teremtett * Elhangzott a Csoda és tudomány a Pátriárkák korától napjainkig című konferencián (Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem, Budapest, 2015. november 23). Készült a Collegio S. Norberto-ban (Róma), a Biblioteca Apostolica Vaticana-ban (Vatikán) és a Nemzetközi Kánonjogtörténeti Kutatóközpontban (Budapest). A kutatást az OTKA K 106300 és a KAP-3.6-14/003 program támogatta. 1 CONTE A CORONATA, M., Institutiones iuris canonici ad usum utriusque cleri et scholarum, III: De Processibus, Taurini-Romae 1956. 4 518. 2 Vö. WERNZ, F.X., Ius decretalium ad usum praelectionum in scholis textus canonici sive iuris decretalium,