Optimalizáló Nobel-díjasok

Dietmar Meyer
2019 Hitelintézeti szemle  
Az 1901 óta létező Nobel-díjakat a fizikában, a kémiában, az orvostudományokban, az irodalomban, valamint a békéért folytatott harcban kimagasló eredményeket elért személyeknek (csak ritkán intézményeknek) ítélik oda. Az 1969-ben először kiosztott közgazdasági Nobel-díj -hivatalosan: a Svéd Nemzeti Bank Közgazdaságtudományi Díja Alfred Nobel emlékére -története némileg eltérő képet mutat, mivel az első két évtizedben a tudomány még élő "nagy öregjeit" (Frisch, Tinbergen, Hicks, Myrdal, Hayek,
more » ... s, Myrdal, Hayek, Haavelmo, Coase -hogy csak néhányukat említsük) tüntették ki vele. Az elmúlt években ez a díj is elsősorban a kutatási eredmények elismerésére szolgál: 1994-ben, 2005-ben, 2007-ben, 2012- ben és 2014-ben különböző játékelméleti kutatásokban jeleskedő tudósok, 1996-ban és 2001-ben az aszimmetrikus információk témakörében dolgozó szakemberek, 2002-ben a pszichológia és a közgazdaságtan kapcsolatát kutatók vehették át a díjat. 2010-ben munkapiaci elemzések, 2016-ban a szerződéselmélet területén osztották ki a Közgazdasági Nobel-díjat. Úgy tűnik, mintha a díjat odaítélő bizottság először egy többnyire aktuális témakört választana, s majd ezután az ott sikeres és jelentős eredményeket felmutató szakembereket tüntetne ki. A 2018-as év sem volt teljesen kivétel ez alól. Bár a két kitüntetett -William Nordhaus és Paul Romer -méltatásában külön-külön említik kitűnő tudományos teljesítményüket, hiszen "a klímaváltozás globális gazdasági hatásait vizsgáló, illetve az endogén növekedéselmélettel kapcsolatos munkáért" kapták a díjat, az alaposabb elemzés azt mutatja, hogy itt is igen erős tartalmi és módszertani kapcsolódás van a két tudós között, hiszen a fenntarthatóság problémája, valamint a címben jelzett optimalizálási eljárások alkalmazása is összeköti őket. Journal of Economic Literature (JEL) kódok: B22, O40, O44
doi:10.25201/hsz.18.1.128145 fatcat:wb24enthw5hsfgcev5d25hr23y