With radicals like these, who needs conservatives? Doom, gloom, and realism in political theory
Zoltán Szűcs, Gábor
2017
European Journal of Political Theory
unpublished
Az elmúlt években a politikaelméletben a realizmus reneszánszának lehetünk tanúi. Ennek nyitányát a European Journal of Political Theory 2010/4-es temati-kus száma, s ezen belül is különösen William A. Galston nagy igényű esszéje jelentette, Realism in Political Theory címmel, amely az elmúlt évtizedek külön-böző politikaelméleti törekvéseinek közös vonásait igyekezett felmutatni. Galston (2010) azt hangsúlyozta, hogy a rawlsi fi lozófi ához kötött liberális mainstreamnek létezik alternatívája,
more »
... amit ő realizmusnak nevezett. S hogy mi szerinte a realizmus? A racionalizmussal szemben egy az érzelmeket és szen-vedélyeket is komolyan vevő morálpszichológia; az utópikus gondolkodás el-utasítása; a politikai konfl iktusok kiiktathatatlanságának elfogadása; az intéz-mények politikai arénaként való láttatása; a modus vivendi előnyben részesí-tése az alapelvekben való megegyezéssel szemben. Azóta számtalan publikáció született a témában, s lassanként körvonala-zódni látszik egy új politikaelméleti kánon is, olyan szerzőkkel, mint Bernard Williams (2005) vagy Raymond Geuss (2008) a közelmúlt és a jelen klassziku-sai közül, s olyan kortárs szerzőkkel, mint Matt Sleat, Enzo Rossi, Glen Newey, Mark Philp, Andrew Sabl stb., s világossá vált az is, hogy a liberális mainstream-mel szembeni kritika nem elsősorban liberalizmuskritika, mint inkább egy plauzibilisebb liberális politikára való igény kifejeződése. A politikaelméleti hagyomány klasszikusaihoz való viszony is részévé vált a diskurzusnak és bi-zonyos hangsúlykülönbségek is megfi gyelhetők a különböző szerzők között (Sabl, 2011). Joggal merültek fel ugyanakkor olyan kérdések is, hogy miben is áll a realizmus lényege: vajon a normatív elméletek valóságba való átültethe-tősége, vagy a politika és a moralitás közötti problémás viszony témája áll-e a realizmus középpontjában (Sleat, 2013). Mások inkább azt a kérdést tették fel, hogy vajon kisajátíthatja-e egy elmélet a valósághűség igényét a maga számá-ra a többi elmélettel szemben (Little, 2015). Ismét mások azt, hogy mi értelme egy olyan liberalizmuskritikának, amely maga teljességgel híján van a libera-lizmus határain túli lehetőségek iránti érdeklődésnek (Finlayson, 2015). Akár-hogy is, a kortárs realizmus mostanra a politikaelmélet egyik élénk érdeklő-dést kiváltó, "forró" területévé vált és érthető módon, egyre nagyobb az igény arra is, hogy a megalapozó kérdések felől konkrét politikai problémák felé for-duljon a realista elmélet. Az utóbbi időben például a migrációs válság kínált erre új lehetőséget. Politikatudományi Szemle XXV/4. 47-49. pp. © MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont
fatcat:c3or4i6bkvcndbz7s7kbisscsi