The effect of silica-acid-ester stone consolidants on coarse limestone
Kovasavészter kőszilárdítók hatása a durva mészkőre

Zita Pápay, Ákos Török
2006 Építőanyag: Journal of Silicate Based and Composite Materials  
The effect of silica-acid-ester stone consolidants on coarse limestone Two types of porous Miocene limestones from Sóskút were treated with silica acid ester. The cylindrical specimens were tested under laboratory conditions by using vacuum impregnation of 100m% and 20m% silica acid ester. Physical properties such as density, ultrasonic sound velocity, and tensile strength were recorded before and after the treatment. The experiments have shown that both medium grained and fine grained
more » ... ne grained limestones absorbed less silica acid ester of 20m%-type, meanwhile this consolidant caused an increased tensile strength compared to the concentrated one. The test also documented that not only the open porosity but also the pore-size distribution controls the absorption capacity of limestones and influences the effectiveness of treatments. Bevezetés A műemlékek kőzetanyaga fizikai, kémiai, biológiai, sőt emberi hatásokra is számos elváltozást, tönkremenetelt mutat. Ezek a komplex károsodási folyamatok sokszor a kőzetanyag esztétikai elváltozása mellett szilárdságcsökkenéshez is vezetnek. A műemlékek restaurálásakor komoly gondot okozhat a szilárdságcsökkenés megszüntetése, amelyet általában kőzetszilárdító anyagok alkalmazásával, esetleg kőcserével lehet megoldani. A kőszilárdító anyagok mellett a kőkonzerválásban még vízlepergető (hidrofobizáló), antigraffiti és számtalan egyéb vegyszert alkalmaznak. Jelen tanulmányban a kőszilárdításhoz leggyakrabban alkalmazott néhány kezelőszer hatását vizsgáltuk laboratóriumi körülmények között. A műemlékvédelem hazai gyakorlatában a durva mészkő az egyik leggyakoribb kőzettípus, amelyet kőkonzerváló szerekkel kezelnek, ezért ezt a kőzettípust teszteltük. Ez a kőzet azért is alkalmas laboratóriumi kísérletekre, mert viszonylag nagy a porozitása, így a kezelőszerek könnyen behatolnak a pórusrendszerébe. A kezelőszerek és kőkonzerváló szerek laboratóriumi tesztelése és kőzetanyagon való kipróbálása a hazai gyakorlatban még kevésbé elterjedt. A korábbi tanulmányokban elsősorban az épületeken alkalmazott kőzettisztítási és kőjavítási módszerek (Horváth 1998 (Horváth , 1999 és néhány kezelőszer gyakorlati alkalmazásnak bemutatását publikálták (S. Asztalos 1999). A kőkonzerváló szerek rövid leírását magyarul Roth (1997) adta meg, míg a hazai műemlékek tönkremeneteli módozatairól és konzerválásról Kertész (1988) készített összefoglalást. Kőkonzerváló szerek hazai laborkísérleti alkalmazásáról napjainkban Török és társai (2004), Ahmed és társai (2006), Forgó és társai (2006) számoltak be. A durvamészkő próbatesteket laboratóriumi körülmények között kovasavészteres szilárdítószerekkel kezeltük. A kísérletekkel azt kívántuk igazolni, hogy a különböző kezelőszerek hogyan változtatják meg a mészkő tulajdonságait, és ezek a tulajdonságváltozások miképpen befolyásolják a durva mészkő élettartamát. A kőzet szöveti tulajdonságainak hatását úgy modelleztük, hogy két eltérő szövetű kőzettípust használtunk a kísérletekhez. A változások nyomon követésére a kezelés előtt és a kezelés után is megmértük a próbatestek sűrűségét, porozitását, ultrahangterjedési sebességét és szilárdságát. Ezen tulajdonságok változásából tudtunk következtetni a kovasavészterek szilárdítóhatására a vizsgált kőzetváltozatoknál. Vizsgálati módszerek A vizsgálatokhoz a sóskúti bányából származó kőzettömböket használtunk fel. A kőzettömbökből 4 cm átmérőjű hengeres próbatestek készültek, melyek magassága 2 cm volt. A különböző szövetű durvamészkő tömbből kifúrt mintákon régi és új magyar szabványok által előírt vizsgálatokat folytattunk a Göttingen-i Egyetemen és a BME Építőanyagok és Mérnökgeológiai Tanszékén. A vizsgálatok megnevezését és a vonatkozó szabványok számát az 1. táblázat tartalmazza. A hengeres próbatesteket roncsolásmentes vizsgálatok alapján (testsűrűség, ultrahang-terjedési sebesség) vizsgálati csoportokba http://dx.
doi:10.14382/epitoanyag-jsbcm.2006.16 fatcat:hcjz4vefujbb5pohd4ux56bqoe