Utcákon, tanyákon, lakhatásban

Sándor Valik
2020 Párbeszéd szociális munka folyóirat  
Bevezetés 2003. év júniusától dolgozom szociális munkásként a Periféria Egyesületnél. Az elmúlt 17 évben többnyire utcán élő hajléktalan emberekkel foglalkoztam. Munkám során számos esetben szembesültem azzal, hogy az első utcára kerülés milyen sokkhatásként éri az embereket. Kezdetben milyen elkeseredett küzdelmet folytatnak a kilábalásért, majd azzal is, hogy ez a küzdelem, miként hagy fokozatosan alább, a kezdeti sikertelenségek miatt. Hogyan alkalmazkodnak az utcai élethez, hogyan "tanulják
more » ... z, hogyan "tanulják meg" a hajléktalan lét szabályait, hogyan nem tud sok esetben segíteni a diszfunkciókkal és alulfinanszírozottsággal küzdő ellátórendszer abban, hogy ne csússzanak végleg a hajléktalanság állapotába. Esettanulmányom középpontjába egy olyan hajléktalan pár történetét helyezem, akik minden viszontagság ellenére ki tudtak kapaszkodni ebből az élethelyzetből, annak ellenére, hogy minden körülmény adott volt, hogy az előbb említett tendencia legyen a sorsuk. A tanulmány több szempontból is rendhagyó, mivel egy nagyon hosszú időszakot, majdnem kilenc évet ölel fel. Nem a teljes időszakban voltam a segítőjük, több esetben nem is Nyíregyházán tartózkodtak, vagy már a "szállós" korszakukban nagyobb részt az intézményes ellátásban kaptak segítséget. Az eltelt időszakban megjárták az utcát, számtalan helyen dolgoztak a mezőgazdaságban lakhatásért, voltak "szállósok" is. Két éve az Albérlők Házában laknak, és rendben fizetik a lakhatásuk költségeit. Írásomban főként arra keresem a választ, milyen tényezők hátráltatták, illetve segítették a kilábalási folyamatot, milyen korszakok határozták meg ezt a hosszú időszakot, és mik voltak azok a meghatározó pontok, amelyek a terelték az életüket.
doi:10.29376/parbeszed.2020.7/2/9 fatcat:dyk2lecj6vf2df2t5wv2vy7qne