Kallós Zoltán (1926-2018)

Ferenc Pozsony
2019 Magyar Nyelv  
Kallós Zoltán a mezőségi Válaszúton született 1926. március 26-án, s ugyanott halt meg 2018. február 14-én. Már gyermekfejjel szervesen belenevelődött a szülőföldjén élő magyar, román és cigány néphagyományokba. Élete és munkássága szorosan összefonódott a Mezőséggel, valamint az erdélyi és a moldvai magyar népi kultúrával. Elemi iskoláit szülőfalujában kezdte, majd Kolozsvárt a református kollégiumban folytatta. Rövid sepsiszentgyörgyi kitérő után Kolozsvárt végezte a tanítóképzőt, ahol
more » ... képzőt, ahol 1946-ban szerzett tanítói oklevelet. Szintén ott látogatta 1955-ig a Zeneművészeti Főiskola előadásait, ahol Jagamas János zenetudós, Bartók és Kodály közvetlen tanítványa határozta meg szakmai tudását, szemléletét. Néptanítóként dolgozott előbb a kalotaszegi Vistán 1946-1950 között, majd a moldvai Lészpeden 1956-1957-ben. Rövid ideig szakirányító volt Marosvásárhelyen, majd a moldvai csángó magyarokhoz közel fekvő Gyimesben dolgozott 1959-1968 között, utána pedig Kolozsvárt telepedett le. Az 1960-as évektől kezdődően biztos egzisztenciát jelentő állás nélkül élt, ami ugyanakkor megfelelő szabadságot és függetlenséget is biztosított egyéni gyűjtő és kutató munkájához. Kallós Zoltán a 20. század egyik legszerencsésebb kezű és legtermékenyebb magyar folklórgyűjtője volt, aki szervesen folytatta, térben kiszélesítette Bartók és Kodály terepkutatásait, munkásságát. Egyénisége, mezőségi szocializációja alapvetően elősegítette, hogy sikeresen meg tudta szólaltatni az erdélyi és a moldvai falusi embereket. Az erdélyi Mezőségen, Kalotaszegen, Gyimesben és Moldvában megszállottan gyűjtötte évtizedeken át a folklór számos műfaját (népballadákat, lírai dalokat, meséket, mondákat, népszokásokat), az énekes és a hangszeres zenét, valamint a díszített tárgyakat. Terepkutatásai során soha nem törekedett mennyiségre, csak a lejegyzett adatok, szövegek, dallamok, tárgyak minőségére.1942-től kezdődően közel hét évtizeden át minden rendszeres, kiszámítható anyagi és intézményi háttér nélkül gyűjtött, azonban folyamatosan kapott szakmai, emberi és morális támogatást, biztatást Kodály Zoltántól, Jagamas Jánostól, Andrásfalvy Bertalantól, Martin Györgytől, Hofer Tamástól, valamint számos kiemelkedő magyar művésztől és értelmiségitől. Balladák könyve című első kötete 1970-ben jelent meg Szabó T. Attila gondozásában. Gyűjteményében 217 balladaváltozatot és 42 balladás dalt, valamint 8 ballada meseváltozatát tett közzé. Nagysikerű kiadványa változatokban gazdagon tárta fel a moldvai, gyimesi, mezőségi és a kalotaszegi klasszikus ballada és lírai dalkészlet addig ismeretlen, patinás alkotásait, melyekkel Kriza János Vadrózsák című gyűjteményéhez hasonlóan, lázba hozta a korabeli összmagyar értelmiségi, művészi és tudományos életet. Új guzsalyam mellett című, 1973-ban megjelent gyűjteménye a klézsei Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa kivételes folklórtudását tükrözi, melyben Kallós Zoltán 26 ballada, 36 keserves, 59 szerelmi, 31 tréfás, 11 párosító dal szövegét és dallamát közölte. A kötet te-
doi:10.18349/magyarnyelv.2019.1.117 fatcat:6tawhjrdxrblboidwhskejokqq