A jelenlegi helyzet A jelenleg érvényes egyházpolitikai irányelveket Balog Zoltán és Semjén Zsolt fogalmazták meg az "Egyházakra vonatkozó hatályos jogszabályok gyűjteménye 2002" kötethez írt "A magyar modell" címet viselő bevezetőjükben, amely Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Egyházi Kapcsolatok Főosztálya kiadásában jelent meg. Ez a mindössze kétoldalas irat formálisan nem kérdőjelezi meg ugyan az állam és egyház elválasztásának, valamint az állam világnézeti semlegességének elvét, de

more »

... a gyakorlatban számos lehetőséget biztosít az államnak az egyházak befolyásolására. A több tucatnyi régi és új finanszírozási forma, valamint az elosztási kulcsok megváltoztatása az egyes egyházakat különbözőképpen érintette. A szerzőpáros az ún. "történelmi egyházakat" kívánta előnyben részesíteni, másokat pedig hátérbe szorítani, de ennek egyik fontos eszközét, az egyházalapítások szigorítását, a parlamenti kétharmados többség hiányában 1998 és 2002 között nem sikerült megteremteni. Ezt a hiányt volt hivatott pótolni a 2011 nyarán elfogadott törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról (Egyhtv), amelyet az Alkotmánybíróság még ugyanazon év karácsonya előtt közjogi érvénytelenség miatt megsemmisített, illetve ezt megelőzendő a Parlament jogtechnikai megfontolásokra hivatkozva visszavont. Néhány nappal később az Országgyűlés lényegében változatlan tartalommal újra elfogadta azt. A 2011. évi 206-os törvény 27 magyarországi egyházat, vallásfelekezetet és vallási közösséget ismert el, de több százat megfosztott egyházi státuszától. Ez utóbbiak egy része alkotmányossági panasszal élt. Az Alkotmánybíróság részben helyet adott indítványuknak, ezért visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a törvény több rendelkezését. A legfontosabb kifogásolt rendelkezések az alábbiak voltak: az egyházként történő elismerés iránti kérvény elutasításának vonatkozásában a törvény nem ír elő indokolási kötelezettséget, és nem teszi lehetővé a jogorvoslatot, az egyházi státus megítéléséről pedig a Parlament (természetesen politikai alapon) dönt. Az Országgyűlés csupán néhány apróbb módosítást hajtott végre a törvényen, saját vitatott jogkörét az egyházzá nyilvánítással kapcsolatban viszont beemelte az Alaptörvénybe, kizárva ezzel az Alkotmánybíróság újabb vizsgálatának lehetőségét. Szigorított viszont az elismert, ill. bevett egyházzá nyilvánítás feltételein, amennyiben csak az újonnan kérelmezőtől követeli meg, hogy Magyarország lakosságának 0,1 százalékát (kb. tízezer fő) elérő taglétszámmal rendelkezzék (előzőleg ezer fő volt a követelmény). Több kisegyház az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely 2014 áprilisában döntött a beadványról. A testüklet megállapította, hogy a magyar Egyhtv sérti a vallásszabadságot, amennyiben diszkriminatív a kis egyházakkal szemben, és sérti a tulajdonhoz való jogukat. A bírák kifogásolták, hogy a Parlament dönt a bevett egyházzá nyilvánításról, ami ellentmond az állam és egyház elválasztásának elvével, nehezményezték továbbá, hogy elutasító döntés esetén a törvény nem biztosít fellebbezési lehetőségét, ami sérti a jogorvoslat lehetőségét. Az EJEB elismerte ugyanakkor, hogy jogos a magyar törvényhozás törekvése az egyházi státusszal való visszaélés kiszűrésére, de erre más eszközök alkalmasabbak lettek volna. Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés az egyházjogi szabályozás egyik kifogásolt elemét, a Parlament általi elismerést, az Alaptörvényben rögzítette, kijelenthető, hogy ezen a ponton az Alaptörvény is ellentétes Emberi Jogok Európai Egyezményével.