A társadalmi beágyazottság és az együttműködés negatív hatásai – a terrorizmus esete [chapter]

Balogh Péter
2016
Bevezetés Jelen tanulmányban azzal foglalkozunk, hogy a társadalmi erőforrások miként járulhatnak hozzá bizonyos kedvezőtlen következmények kialakulásához. A munka első részében egy bevezető jellegű elméleti-koncepcionális keretet vázolunk fel, melyben röviden áttekintjük a társadalmi tőke és a kapcsolathálózati beágyazottság gazdaságszociológiai fogalmait és elméleteit. Ezen fogalmi keretre alapozva a tanulmány második, adatelemző részében -esettanulmány jelleggel -empirikus eszközökkel is
more » ... eszközökkel is választ keresünk arra, hogy milyen negatív hatások származhatnak abból, ha adott szereplők egymással együttműködésben igyekeznek céljaikat megvalósítani. Esettanulmányunkat egy sajátos jelenség, a terrorizmus működéséből merítjük. Fogalmi vázlat: társadalmi tőke és beágyazottság A társadalmi beágyazottság és a társadalmi erőforrások koncepciója elsődlegesen annak szemléltetésére került kidolgozásra, hogy a társadalmi szereplők között meglévő kohézió és bizalom lehetővé teszi a társadalom megfelelő működését, hozzásegíthet bizonyos -közösségi szinten (is) -kedvező eredmények eléréséhez (Orbán-Szántó, 2006:143). A társadalmi tőke 1 és a beágyazottság koncepciója tekintetében éppen ezért érdemes különbséget tenni annak individualisztikus és kollektivisztikus megközelítései között (Orbán-Szántó, 2006:140-142). Előbbihez példaként szolgálhat a Pierre Bourdieu (2006:139-143) által használt társadalmi tőke fogalom, mely olyan -egyéni szinten érvényesülő -előnyrendszert jelöl, ami a csoporthoz tartozásból, illetve a csoporttagok közötti csereviszonyokból eredeztethető. A másik pólus képviseletében Robert Putnam (2006) fogalmi rendszere használható illusztrációként, amely esetében a társadalmi tőke -vagy még inkább a bizalom -nélkülözhetetlen közösségi erőforrásként tűnik fel. Bármely nézőpontból is közelítünk azonban a társadalmi erőforrások koncepciójához, az mindenképpen lényegi elemként azonosítható -illetve hangsúlyozandó -, hogy egy olyan sajátos erőforrás típusról van szó, amelynek megléte nem elsősorban egyénekhez, hanem azok csoportjához köthető: James Coleman (2006) megfogalmazásában a társadalmi tőke mindig strukturális jellegű, vagyis nem közvetlenül az emberekben, hanem a közöttük lévő viszonyokban ölt testet. Ha pedig létrejön, akkor alapvetően funkcionalista jelleggel működik; azaz elősegíti a cselekvést, elérhetővé tesz olyan célokat, melyeket a tőke hiányában nem 1 A társadalmi tőke fogalmának, értelmezésének, az egyes szerzők sajátos meghatározásainak áttekintéséhez lásd Orbán-Szántó, 2006:137-139.
doi:10.18427/iri-2016-0026 fatcat:ksguholapffqngbgloufa6zlpe