Miscellanea

2015 Orvosi Hetilap  
A csökkent fi zikai terhelhetőség, a kis terheléskor is feltűnő nehézlégzés, fáradtságérzés a szívelégtelenség jellemzője. Ennek mértéke az életminőséget, a napi teendőket, az életkilátásokat jelzi. Mind a szív, mind a vázizomzat és az erek abnormalitásai hozzájárulnak ehhez: a kisebb perctérfogat, a véreloszlás eltérései, a kevesebb és kisebb mitokondrium az izomban, a hiányos oxidatív kapacitás, a korlátozott értágulási képesség, a nagyobb vascularis rezisztencia, az autonóm idegrendszeri
more » ... m idegrendszeri abnormitások. Az utóbbi 25 évben rájöttek, hogy a stabil állapotú szívbetegek fi zikai edzése javítja az állapotukat, nem okoz további károsodást, és számos előnyt hoz: csökkenti a morbiditást, a mortalitást és a kórházi ápolás szükségességét. Ezt a kérdéskört tekinti át az összefoglalás, különös tekintettel a HF-ACTION tanulmány eredményeire (Heart Failure: A Controlled Trial Investigating Outcomes of Exercise Training). Az edzés növeli a perctérfogatot; javíthatja/nem rontja a kontraktilitást; növeli a VO 2max -ot, javítja a légzés hatékonyságát. Az értágulási képesség, az endothelfunkció, a redisztribúció javul. A vázizom aerob enzim-mitokondrium-kapilláris sűrűség nő, csökken a receptorérzékenység. A plazma noradrenalinszintje csökken a terhelés alatt is, nő a szívfrekvencia-variabilitás, a receptorérzékenység, és a légzési válasz csökken. A VO 2max erős jelzője a várható élettartamnak -ezt az edzés 10-25%-kal növeli -többnyire a fenti mechanizmusok kombinációjával. Az ejekciós frakció nem mindig nő meg az edzés hatására, legalábbis a nyugalmi -de a terhelés alatti akár 5-20%-kal, 2,5 l/percnyivel javulhat. Ez kis javulások összeadódása: a maximális pulzusszám, a verővolumen, az after load összeadódik. Az edzés csökkenti a keringő katecholamin szintjét, a gyulladást és az oxidációs stresszt, javítja az endothelfunkciót, javítja a vázizomban a perfúziót. Ezek napi hatszori markolóerő-edzéssel is javíthatók. A vasodilatatiós képesség javulásával párhuzamos a VO 2max növekedése. A vázizomban nő a kapillárissűrűség, az aerob enzimek aktivitása, felgyorsul az ATP-kreatin-foszfát-képzés, erősödnek az anabolikus folyamatok. A légzés gazdaságosabbá válik: a spiroergometria a VE/VCO 2 görbe és az OUES-görbe (a légzés hatékonysága a szén-dioxid-kiürítés, illetve oxigénfelvétel tekintetében) javul -ez nagyon jó prognosztikus jel. A ventiláció/perfúzió keveredés fokozott légzéssel jár -az edzés nagymértékben javítja ezt is. A laktátemelkedés eltolódik a nagyobb intenzitások felé, s ebben a kemoreceptor-aktivitások alkalmazkodása is segít. A légzőizomzat megerősödése sokat segíthet -ez mára a rehabilitációs edzés részévé vált. Az edzés hatására az izomból jövő jelek (ergorefl ex) a légzés fokozása következtében eltompulnak. A hypoxia-kemoszenzitivitás is csökken, ezzel a szimpatikus vezérelte érszűkülés akár 58%-kal is alacsonyabb lehet. Az Egyesült Államokban 2004 óta a Medicare állja a szívizominfarktus, a billentyűhibák, a transzplantáció esetében a költségeket, a megtartott ejekciós frakciójú betegekét eddig nem. A HF-ACTIONben a 35% alatti ejekciós frakciójú, NYHA II-IV. betegek heti háromnapos, három hónapos, felügyelt edzésprogramban vettek részt, az intenzitást a pulzustartalék 60-70%-a szabta meg -emellett otthoni, heti öt edzésre szoktatták át a betegeket, akikkel 2-4 hetente kapcsolatba léptek. Két év múltán a bármely okú halálozás és a kórházi kezelés 11%-kal, a szívhalálozás vagy kardiális okú hospitalizáció 15%-kal csökkent. Azoknál javult leginkább a prognózis, akik heti 3-5, illetve 5-7 MET-órányi aktivitást végeztek. (Ref.: A "mindenkinek ajánlott" heti legalább 5×30 perc mérsékeltközepes intenzitású testmozgás 9 MET-óra energiafelhasználást kíván.) Meglepő, hogy a betegek aerob kapacitása nagyon csekély mértékben javult: 0,6 ml/kg/perccel. Akik kezdetben nagyobb aerob kapacitással rendelkeztek, minden 1 ml/kg/perc 4-7%-kal kisebb esemény-előfordulással járt. A költségeket számítva nem volt különbség a kontrollszemélyek és a rehabilitáltak között (5 betegre számítottak egy ellátó személyt). Ez volt a legnagyobb és legköltségesebb rehabilitációs vizsgálat, 37,5 millió dollárba került, de meggyőzheti a hatóságokat az eljárás gazdaságos voltáról is. A részt vevő nők (661) kiindulási aerob kapacitása 16%-kal kisebb, mint a férfi aké, egy részüknél alacsonyabb, mint amennyire a független életvezetéshez szükség van. A maximális pulzusszám felével végzett aerob edzés a nők VO 2max -át is javította, növelte a hatperces járástávot, az életminőséget a megtartott ejekciós frakciójú betegeken is. A rezisztenciaedzés erőnövelő hatása főleg a felügyelt edzésekkel valósult meg. A legutóbbi Cochrane-elemzés -főleg csökkent ejekciós frakciójú és NYHA II-III. stádiumú 4740 beteg rehabilitációjáról (Taylor, R. S., et al.: Cochrane Database Syst. Rev., 2014, 4, CD003331) -a hoszszabb megfi gyelési idő során csökkenő halálozást, kevesebb kórházi felvételt, javult életminőséget bizonyít, I. szintű bizonyossággal. Törekedni kell a megtanult fi zikai aktivitás megtartására is. (Ref.: A kérdésről a Dtsch. Ztschr. Sportmed. 2015. januári számában Sportmotivation: Kritisches Moment in der Langzeit-Herzrehabilitation címmel a berlini Charité professzora, W. Mastnak [wolfgang.mast-nak@hmtm.de] értekezett. Kérdőívet is ismertet, 201 személy válaszait elemezve.) Apor Péter dr. Tüdőgyógyászat A COPD-mortalitás globális és regionális trendje, 1990-2010 (Global and regional trends in COPD mortality, 1990-2010) Burney, P. G., Patel, J., Newson, R., et al. A halálokok globális összetétele több ok miatt változik: rizikótényezők, átlagéletkor, preventív és kuratív egészségügyi ellátás megváltozása. A Global Burden of Disease program keretében összehasonlították az 1990-es és a 2010-es halálozási adatokat. Kiderült, hogy a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) 1990-ben a világ negyedik, 2010-ben a harmadik haláloka volt. A változás elemzése során az információminőséget javító kidolgozott algoritmus alkalmazásával vették fi gyelembe a COPD globális és 21 régióra kiterjedő mortalitási adatait. Az inkomplett rögzítés és a nem megfelelő kódolás miatt a COPD-mortali-
doi:10.1556/650.2015.50m fatcat:egnlxnmvr5eyxpdarxkgxcggqu