A pitvarfibrilláció (PF) egy jelentős morbiditással és mortalitással járó ritmuszavar, mely el nem hanyagolható egészségügyi erőforrásfelhasználással is jár. Az 1990-es évektől kezdve nem valvuláris pitvarfibrillációban a pulmonális véna izoláció (PVI) a farmakológiai antiaritmiás kezelés kézenfekvő alternatívájává vált, bár hatékonysága elmarad az egyéb ritmuszavarok katéteres ablációjának sikerességétől. Továbbá a beavatkozásnak nem elhanyagolható rizikóprofilja van. Jelen törekvések

more »

... tjai ezen témakörben a hatékonyabb betegszelekció, illetve olyan ablációs technikák kifejlesztése, melyek hozzájárulhatnak a tartós ritmuszavarmentességhez a pulmonális vénák izolációján túl. A PF mechanizmusával kapcsolatos kutatások elengedhetetlenek ennek a megvalósításában. A katéteres abláció megtervezésében számos tényezőt érdemes figyelembe venni, úgy mint a PF típusa és fennállásának ideje, a pitvari remodeling előrehaladottsága (pl. szív MRI-vel, feszültségtérképekkel vagy elektrofiziológiai mérésekkel pl. domináns frekvencia vizsgálva), továbbá szem előtt érdemes tartani, hogy vannak módosítható rizikófaktorok, melyek hatással vannak a pitvarfibrilláció katéteres ablációjának sikerességére, úgy mint az obezitás vagy az alvási apnoe. Vannak olyan betegcsoportok, akiknél a PVI vélhetően sikertelen lesz vagy akik számára egy kiterjedtebb abláció vagy hibrid thorakoszkópos sebészi/transzkatéteres beavatkozás előnyére válna. Ugynakkor sikeres ablációs kísérletek történtek olyan betegek esetében, akik számára eddig a katéters abláció nem volt elérhető, úgymint a kongenitális szívbetegek vagy a hipertrófiás cardiomyopathias betegek.